Kicsit kijöttem a formámból… Most nem az alakulásomról van szó, hanem magáról az alkotásról. Szeretném abba az irányba tolni a szekeret, ahol inkább tanácsokat és útravalókat adok Nektek. Úgy gondolom, hogy ezeket az útravaló morzsákat hosszú távon jobban lehet hasznosítani és megfogadni, és ezekkel fel tudjátok vértezni magatokat.
Pontosan ezért szeretném most a mondanivalóm hangsúlyát a belső feszültségre helyezni. Természetesen nem a falakban futó vezeték párokra gondolok... J
Mit is értünk pontosan belső feszültség alatt? Most a saját belső feszültségünket definiálnám, és azt, hogy hogyan tudjuk felhasználni ennek a nem látható, hanem érezhető “pozitív" előnyeit: magyarul kiaknázni és magunk javára fordítani azt.
Mikor érezzük ezt a fajta belső feszültséget?
A legtöbb esetben akkor, amikor valamilyen nehezebb tevékenységet vagy akadályt kell leküzdenünk magunkban a cél eléréshez vezető úton. Az agyunk azonnal bekapcsol, és folyamatos impulzusokat küld nekünk, elkezdi megtölteni az elménket mindenféle hiedelemmel, félelemmel.
Gondolom Nektek is ismerősek a következő mondatok: „Ne csináld, pihenj inkább, a semmit tevés mennyivel jobb érzés lesz”. Vagy például: „Annyira fáradt vagyok, legszívesebben aludnék egy nagyot” és a társai. „Sőt… berakok egy jó filmet, a többiek szenvedjenek csak helyettem.”
Ilyenkor próbálja velünk elhitetni az agyunk, hogy nem vagyunk rá képesek, és hogy inkább adjuk fel. Tudom, hiszen velem is előfordult már párszor, de mostanában egyre jobban törekszem arra, hogy nem adok teret ezeknek a gondolatoknak. Persze nekem is sokkal könnyebb lenne feladni és chipset majszolni a tévé előtt. Volt, hogy én is azt gondoltam magadban hogy „a mai edzés úgysem számít…hiszen egyetlen kihagyott edzés nem tragédia...” Pedig… DE! Ez a sötét oldal csábítása, aminek szintén nem szabad engedni.
Az én tanácsom a következő: használd fel ezt az érzést arra, hogy átkapcsolod magad egy másik üzemmódba és közben gondolj a célodra, gondold végig racionálisan, hogy hova szeretnél eljutni. Erősen vizionalizáld az álom alakodat. Ismételgesd magaban ezeket a mondatokat: „Tudom, hogy fáradt vagyok, és lehet, hogy most nincsen valamiért annyi motivációm, viszont nagyon erősen szeretném valóra váltani az álmomat, hogy büszke lehessek magamra. Hiszen képes vagyok rá! Továbbra is csak előre fogok menni, ezért most még kétszer, vagy háromszor akkora erőbedobással fogok edzeni, hajtani!”
Majd képzeld el magad az edzés után. Ott állsz a teremben leizzadva, teljesen kimerülve, levegő után kapkodva. Ott van benned az a mocsok jó érzés, hogy igen, legyőztem Önmagamat, eljöttem, megcsináltam. Ma is eggyel közelebb kerültem a várva várt célomhoz.
A legnagyobb tanácsom pedig nem más, mint az egyik kedvenc védjegyem! Féltve osztom meg, habár már sokan ismerik. Önmagunknak tegyük fel a következő egyszerű, de annál határozotabb kérdést. Ezt bármikor megkérdezheted magadtól az egész napod során, hogy extra erőre kapcsolhass általa. Én sokszor edzés előtt szoktam.
„Ki a legjobb!? ÉN VAGYOK A LEGJOBB!” Ennyi, ennyire egyszerű! :-) Használjátok naponta többször és meg lesz az eredménye.
