Sziasztok!
Azzal kezdeném, hogy rendkívül zsúfoltak voltak a napjaim. És ezzel annyi volt a legnagyobb bajom, hogy a memoriám nem a legjobb, sok mindent elfelejtek (leírni is)... Furcsaság még az is, hogy én ezzel foglalkozom és tanítjuk az embereket arra , hogy ne felejtsék el a teendőiket, írják fel, ezután pedig rendszerrék, így elérhetik a jobb hatékonyságot. Na mármost ezzel az a probléma, hogy akarva-akarlatanul is vannak olyan időszakok, mint most a szálkásítás utolsó fázisa, hogy borul a papírforma. Egyszerűen nem volt lehetőségem írni sem… De még egy kellemeset mellékhelységelni sem, annyira be voltam osztva. Szóval a kis kitérő után és még azelőtt: a diétámból pontosan egy hét van még hátra, hogy elérjem a 4%-os célt, vagy azt a definiáltságot, amit körübelül húsz éves koromig ápoltam kizárólag az ektomorf génjeim miatt. A jó élet persze rajtam is látszódni kezdett. Szerettem enni, és feljött pár kiló zsír. Nem vészesen, viszont pocak tájon annál inkább látványosan. Az edzések mellett értékesítéssel foglalkozom, melyet szintén imádok, mert az emberekről és a kapcsolatokról szól, és ott lebegnek a szemem előtt az elérni kívánt eredmények és magas célok is! A főnököm és a sales coachom, mondhatni mentorom beiktatott nekünk pontosan arra az egy hétre két napos sales workshopot, aminek csak ambivalens módon tudtam örülni. Egyrészt nagyon örültem, hogy megint új dolgokat tanulhatok és szuperimpulzív a dolog, másrészt pedig az gondoltam, hogy "Istenem, megint napokat kell töltenem a konyhában, hogy fel tudjak készülni arra a két napra és legyen elegendő élelemutánpótlásom, és ne csússzak meg még véletlen sem az egyébkéntis jeges pályán". Szóval felkészültem: Az egész vasárnapom konyhatündér funkcióban üzemelt, és csak soroztam ki a nyúlból készített irtó finomságokat, amit ajándékba kaptam. Nyilván volt vele teendőm, nem is kevés, mert szét kelett választanom, és csak az legalább egy óráig tartott legalább, igen melós volt ám… De nem untam meg, mert éhes voltam! Nagyon! Nagyjából négy helyen sütöttem és főztem egyszerre, és forgott a kezem, mint Jack Sparrownak a Karib tenger kalózaiban kardforgatás közben. Egy félnapos keccsölés után letudtam a dolgot, bepakoltam a hordózható nagy kiszerelésű dobozokba, és már készen is állt a menü a következő napokra. Ez persze mind szép és jó volt, aztán kieresztettem a gőzt. Másnap kora reggel elindultam kocsival, mert mire átvergődik az ember a városon, főleg az M3-as bevezetőjén, addig nagyjából háromszor “sminkelhetném” magam újra a verejtékektől, mert idegrohamot kapok, és csoda, hogy nem visznek el szívinfratus miatt. Aki ebben magára ismer, az most nyugodtan bólogasson, mert ez totál káosz. Istenemre mondom, pontosan ezért indultam el másnap egy órával korábban, gondoltam, hogy én bizony nem fogok a dugóban ücsörögni…simán átverekedem magamat. Beértem szépen, majd még az autóban rögtön megettem a második kajámat, és mentem tovább a képzésre. Nagyon király volt, mert a személyiségtípusokkal kezdtük a tanulást, és leestek olyan dolgok is, amiket korábban nem értettem az emberekkel kapcsolatban.
A nap feléhez közeledve jött a mélypontos csalódás, a bikadöfés a gyomromba. Az edzőm úgy egy az egybe fogta, és az egész diétámat szigoritotta, átvariálta. Hát ilyen az ég egy adta világon nincs… Felkészültem két teljes napra, fél napot eltöltöttem a konyhában, a menü négy helyen készült erre az egész megy a kukába?! ... Igen! Mivel a cél a legfontosabb, így most ezt kell tenned. Van egy célod Norbi, igaz? - mondta. - Van… Szóval nincs mese, este nyomás a Tacskóba bevásárolni, mert minden elfogyott. Tréning után elszaladtam a fogorvoshoz, megkaptam az ötödik sínemet, ami úgy húzza fogamat, pont mint a tehervonat a mozdonyokat. Aztán rohantam hazafelé és a Tescoba, és a dugót is egész türhetően megúsztam visszafele. Bevásároltam, minden hozzávalót megvettem az újdonsült utolsó dózisos diétámhoz. A sztori vicces része az, hajnali kettőig pörögtem, és szinte nem bírtam lefeküdni aludni, pedig másnap reggel hatkor kellett kelnem. Az egész alatt azt éreztem, hogy tökéletesen értem, hogy miért küzdök és bizony van olyan, hogy mi magunk "variálunk" vagy nekünk variálnak a tervünkön, és felrúgják azt. Emiatt nem szabad elkeseredni, így vagy úgy, de meg kell mászni a hegycsúcsot, és le kell szúrni a célzászlónkat. Én le fogom szúrni a zászlót! Gyertek és tartsatok ti is velem ezen az úton. Kitartást kívánok mindekinek!
Az erő legyen veletek és persze a fehérYEEE!
Norberto
Az erő legyen veletek és persze a fehérYEEE!
Norberto