Sziasztok!
A címből már sejthetitek, hogy miről lesz a téma, viszont ez nem annyira egyszerű, mint először gondolnátok. Természetesen van egy konkrét programom személyi edzővel, aki egyengeti az utamat. A diéta elején pontosan meglett határozva hogy mikor mit ehetek. Először néztem is: „-óóó banyek, ez durwa, dupla v-vel!” :) Egyik pillanatról a másikra átálltam, úgy hogy előtte sohasem diétáztam, nem volt semmilyen tapasztalatom ebben. Azt eszik vagy isszák pontosan!? Szép, hogy belevágtam, elmentem és bevásároltam, viszont már az elején megcsúsztam az egyik kajával... A kezdeti napok nagyon nehezen mentek, az agyam nem kapott egyáltalán cukrot, mert nagyon kevés szénhidrátot ehettem a program szerint. Kinek mi a kevés? Tényleg két szám összeadása is komoly fejtörést okozott, inkább fejfájást! Ez azért nem tört meg, és sikerült átállnom lassacskán, körülbelül egy hétbe tellett. Így kell számolni vele. Vegyes érzéseim voltak folyamatosan, de a célomat kellett lebegtetni a szemem előtt. Ebbe tudtam kapaszkodni.
Közben, ahogy teltek múltak a napok, rájöttem, hogy nagyon komoly rendszert kell magam alá rakni. Főleg azért, mert át akarom látni, hogy kell ezt jól és pontosan csinálni! A társaimat ugyanúgy próbáltam motiválni a csapatban, megosztottam velük pár hasznos tippemet. A bűntény fogalma akkor kezdett bennem érlelődni, mikor jobban kezdtem figyelni a külső impulzosokra és a hatása alá kerültem. A bűntény az bűntény! Nem húzom tovább, és elmondom a kis csínytevésemet: a lényeget. Szóval egy állófogadásos rendezvényre tartottunk, és a harmadik héten voltam, ami azért kritikusnak mondható. Ez egy musical előadás volt, mondanom sem kell, hogy milyen kihívások rejtőzhetnek itt.... Pont a második napon játszották Magyarországon először a We Will Rock You-t. Na és itt jött az agykisülés! Képzeljétek el, ha tehetném, a szövegbe még extra képet beraknék, de nem, nem lehet valamiért... majd rájövök. Annyi kaja volt és mindenki zabált körülöttem, mindenki tömte a fejét és egyszerűen kisültek az áramköreim. Esküszöm, hogy ez most nagyon kemény helyzet volt és alig bírtam magam türtőztetni… folyamatosan emlegettem, hogy kibírom, nem bírom, kibírom, nem bírom. Ez ment egy órán keresztül, már magamon is nevetettem! Tök szánalmas ennyit agonizálni... Végül feladtam, de előtte próbáltam menteni az elcsábult lelkemet. Hívtam az edzőmet, aki épp Egyiptomban nyaralt a párjával és persze Ő halálra zabálta magát a Facebookon! Jól mulattak és of course, hogy nem vette fel. Nem maradt más a tarsolyomban, leírtam panaszaimat neki fészen... Megkérdeztem: „Pisti egy állófogadáson vagyok bla bla bla és bla, soooooo rengeteg kaja van mit tegyek, mit csináljak most?”
Jött a válasz hangüzenetben:
- Norbi, tedd magadnak fel mindig azt a kérdést, hogy a célod fontosabb-e vagy az aktuális helyzeted?
Meghallgatva akkorát nevettem, hogy majdnem elejtettem a mobilomat és kis híján múlt, hogy fellököm a vizes poharamat is. Komolyan, ilyen nehéz szituációba ezt a tanácsot kaptam… JESUS PISTI XD. Az a megértés született bennem, hogy én már feltettem magamnak a kérdéseket, és arra jutottam, hogy az aktuális helyzet most fontosabb! Hát nem? Hát deeeeh!!! Bele kell, hogy férjen... belém fért a táp... az tutisicher! :D
Úgy kezdtem a sort, hogy legyen csak egy bagel… Aztán na jól van, miért ne lehetne akár kettő is?... Bánja kánya, nem? Ha lúd, akkor tömjük meg rendesen! Végül a tányéromon három darab kötött ki. Esküszöm olyan jót már nagyon régen ettem, csak úgy faltam és faltam és annyira jól esett, hogy nem tudjátok elképzelni. Alig tudtam lenyelni a falatokat, ezért szódavízpárlattal segítettem az útját. Gyorsban lecsúszott három szendvics.
Közben ment a networkölés, majd jött egy felvezető beszéd az előadás kapcsán, hogy mit fogok látni a következő három órában. Mindenki síri csendben állt, mintha temetésen lennél, és figyelték az "Airfrance" vezetőjét. Én mit csináltam? Még szép, hogy faltam, de úgy, mint egy farkas! Kit érdekel a szófia beszéd, ha helyette ehetek is! Majd befejeztem a hatodikat, aztán elmentem újabb körökért. Feltankoltam miközben a többiek szájzárva hallgatták a speechet. Cirka 12 darab bagel migrált a tanyéromra, melyeket jó ízűen ettem meg, és aztán elcsentem a közeli emberek sütijeit. Ők úgy sem ették meg! :))) Majd hoztam még kókuszgolyókat, islereket, toltam befele őket a feneketlen kútba, nem is számoltam már mennyi volt. Jobb is... Annyi kalóriát ettem valószínűleg, mint az elmúlt három hétben összesen plusz szorozva kettővel. Végül jól lakva távoztam a tett helyszínéről, és rákötöttem magamat az előadásra, ami így szuper jól sikerült. Tanulságként azt gondolom, hogy előfordul az ilyen, és ezzel nincsen semmi baj. Nyilvánvalóan folytattam tovább az előírt tervet, és másnap elmentem futni az edzés mellé 9 km-t az afférom miatt. Este pedig azt vettem észre, hogy még fogytam "1" kilót! Hoppá! A konzekvencia az, hogy emberek vagyunk, és időnként hibázunk vagy néha csalunk. Szerintem bőven belefér, ne féljetek ettől! Ezek után még keményebben és határozatabban tudtam folytatni. A bűntény az bűntény, de a genetika bírósága felmentett!
Az erő legyen veletek és a fehérjeturmix!
Norberto